ACEA, Association of European Automotive Manufacturers : A korábbi CCMC utódszervezete, amely az 1991-es újjáalakítás alkalmából számos új gyártóval bővült, és nyitottá vált további új belépők számára.

2002-től érvényes ACEA teljesítményszintek benzinüzemű személygépjármű motorjaihoz

A2-96 Issue 3
Standard benzines kategória. Normál csereintervallum és terhelés melletti üzemeltetéshez, 1996-tól változatlan követelményekkel.

A3-02
Szigorított követelményrendszerű, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású kategória. Magas teljesítményű motorokhoz, a gyártó által engedélyezett hosszú csereintervallummal.

A1-02
Szigorított követelményrendszerű, energiatakarékos, katalizátorkímélő kategória. Kifejezetten az alacsony súrlódású, kis viszkozitású (2.9 mPas < HTHS < 3.5 mPas) motorolajjal üzemelő motorokhoz fejlesztve.
Egyes motortípusoknál nem alkalmazható.

A4 -xx
Bevezetés előtt álló kategória a közvetlen befecskendezésű (Gasoline Dierect Injection), szegénykeverékes üzemállapotban is működő Otto-motorokhoz.

A5-02
Szigorított követelményrendszerű, energiatakarékos, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású kategória. Kifejezetten az alacsony súrlódású, kis viszkozitású (2.9 mPas < HTHS < 3.5 mPas) motorolajjal üzemelő, nagy fajlagos teljesítményű motorokhoz fejlesztve. Alkalmas a gyártó által engedélyezett hosszú csereintervallum teljesítésére.
Egyes motortípusoknál nem alkalmazható.

2002-től érvényes ACEA teljesítményszintek dízelüzemű személygépjármű-, és transzporter motorjaihoz

B2-98 Issue 2
Standard dízel kategória. 1998 óta változatlan követelményekkel.

B3-98 Issue 2
Szigorított követelményrendszerű, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású kategória. Magas teljesítményű motorokhoz és/vagy nehéz üzemeltetési feltételek mellett javasolt. Alkalmas a gyártó által engedélyezett hosszú csereintervallum teljesítésére.

B1-02
Szigorított követelményrendszerű, energiatakarékos, katalizátorkímélő kategória. Kifejezetten az alacsony súrlódású, kis viszkozitású (2.9 mPas < HTHS < 3.5 mPas) motorolajjal üzemelő motorokhoz fejlesztve.
Egyes motortípusoknál nem alkalmazható.

B4-02
Nagynyomású, közvetlen befecskendezésű (DI) motorokhoz kidolgozott, szigorú motorfékpadi követelményrendszereket kielégítő, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású, energiatakarékos kategória.
Alkalmas a gyártó által engedélyezett hosszú csereintervallum és nehéz üzemi feltételek teljesítésére.

B5-02
Nagynyomású, közvetlen befecskendezésű (DI) motorokhoz kidolgozott, szigorú motorfékpadi követelményrendszereket kielégítő, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású kategória. Kifejezetten az alacsony súrlódású, kis viszkozitású (2.9 mPas < HTHS < 3.5 mPas) motorolajjal üzemelő motorokhoz fejlesztve. Alkalmas a gyártó által engedélyezett hosszú csereintervallum teljesítésére.
Egyes motortípusoknál nem alkalmazható.

Megjegyzés: Az ACEA A1, A5 illetve B1, B5 motorolajok – viszkozitási jellemzőik miatt – csak a gyártók által előírt motorokhoz alkalmazhatóak. Kérjük, kövesse a gépjármű kezelési útmutatójának előírásait, vagy kérje a márkaképviselet segítségét.

ACEA teljesítményszintek részecskeszűrős és katalizátor kompatibilis személygépkocsi/könnyű haszongépjármű motorjaihoz

C1
Viszkozitásstabil, kifejezetten alacsony hamutartalmú motorolajok részecskeszűrővel és hármas funkciójú katalizátorral ellátott személygépkocsi és könnyű haszongépjármű motorokhoz, amelyek alacsony belső súrlódású, kis viszkozitású, alacsony hamu-, kén, foszfortartalmú és 2,9 mPas-nál nagyobb HTHS viszkozitású  motorolajat igényelnek. Az e kategóriába tartozó motorolajok megnövelik a részecskeszűrő és a katalizátor élettartamát, és üzemanyag-megtakarítást is eredményeznek.
Figyelmeztetés: ezek az olajok nagyon alacsony hamutartalmúak, ezért bizonyos motorokban nem alkalmazhatók. Ilyen esetben a gépkönyvi és gyártói előírásokat be kell tartani.

C2 
Viszkozitásstabil, közepes hamutartalmú motorolajok részecskeszűrővel és hármas funkciójú katalizátorral ellátott személygépkocsi és könnyű haszongépjármű motorokhoz, amelyek alacsony belső súrlódású, kis viszkozitású, közepes hamu-, kén, foszfortartalmú és 2,9 mPas-nál nagyobb HTHS viszkozitású  motorolajat igényelnek. Az e kategóriába tartozó motorolajok megnövelik a részecskeszűrő és a katalizátor élettartamát, és üzemanyag-megtakarítást is eredményeznek.
Figyelmeztetés: ezek az olajok bizonyos motorokban nem alkalmazhatók. Ilyen esetben a gépkönyvi és gyártói előírásokat be kell tartani.

C3
Viszkozitásstabil, közepes hamutartalmú motorolajok részecskeszűrővel és hármas funkciójú katalizátorral ellátott személygépkocsi és könnyű haszongépjármű motorokhoz. Az e kategóriába tartozó termékek HTHS viszkozitása 3,5 mPas-nál nagyobb. Megnövelik a részecskeszűrő és a katalizátor élettartamát.
Figyelmeztetés: ezek az olajok bizonyos motorokban nem alkalmazhatók. Ilyen esetben a gépkönyvi és gyártói előírásokat be kell tartani.

C4
Viszkozitásstabil, kifejezetten alacsony hamutartalmú motorolajok részecskeszűrővel és hármas funkciójú katalizátorral ellátott személygépkocsi és könnyű haszongépjármű motorokhoz. Az e kategóriába tartozó termékek HTHS viszkozitása 3,5 mPas-nál nagyobb. Megnövelik a részecskeszűrő és a katalizátor élettartamát.
Figyelmeztetés: ezek az olajok bizonyos motorokban nem alkalmazhatók. Ilyen esetben a gépkönyvi és gyártói előírásokat be kell tartani.

2002-től érvényes ACEA teljesítményszintek nehézdízelüzemű haszongépjármű motorjaihoz

E2-96 Issue 4
Standard motorolaj kategória, 1996-tól változatlan követelményekkel.

E3-96 Issue 4
E2-nél szigorúbb kategória, alapvetően EURO II-es motorokhoz normál csereintervallum esetén.

E4-99 Issue 2
Az E3-nál szigorúbb követelményrendszert kielégítő, hosszú szervizciklusra is alkalmas, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású kategória. Az Euro II, III emissziós követelményeket teljesítő, nehéz üzemeltetési feltételekkel működő motorok kenőanyaga.

E5-02
Az E4-nél több fékpadi előírást (Mack T-9, Cummins M11) teljesítő, stabil viszkozitású, EGR típusú motorokhoz tervezett, hosszú csereperiódus teljesítéséhez alkalmas, nagyon korszerű motorolaj kategória.

E6
Alacsony szulfáthamú, foszfor és kéntartalmú, ún. „low SAPS”, viszkozitásstabil, öregedésálló motorolajok, amelyek kitűnő dugattyútisztaságot, kopásvédelmet és furattükrösödés elleni védelmet biztosítanak. Nagyteljesítményű, Euro 1, 2, 3 és 4 emissziós kategóriába tartozó dízelmotorokhoz ajánlott, különösen nehéz üzemi körülményekre, pl. hosszú olajcsereperiódusra, a gépkönyvi előírások betartása mellett. Alkalmazható kipufogógáz-visszavezetéses (EGR) motorokhoz, amelyek részecskeszűrővel felszereltek vagy anélkül üzemelnek, valamint szelektív NOx katalizátoros motorokhoz is (SCR). Az E6 specifikácijú motorolajok kifejezetten részecskeszűrős motorokhoz ajánlottak, amelyeket alacsony kéntartalmú (max. 50 ppm) dízel gázolajjal üzemeltetnek. Mindazonáltal, a motorgyártók ajánlásait, a kezelési utasításokat és a márkaszervizek ajánlásait figyelembe kell venni, ha kétségek merülnek fel a megfelelő motorolaj kiválasztásakor.

E7
Viszkozitásstabil, öregedésálló motorolajok igen hatásos dugattyú-tisztító képességgel és furattükrösödés elleni védőhatással. Kiváló kopásvédelmet biztosítanak és megakadályozzák a turbófeltöltőben a lerakódások képződését; koromkezelő képességük kiemelkedő.
Nagyteljesítményű, Euro 1, 2, 3 és 4 emissziós kategóriába tartozó dízelmotorokhoz ajánlott, különösen nehéz üzemi körülményekre, pl. hosszú olajcsereperiódusra, a gépkönyvi előírások betartása mellett. Részecskeszűrő nélküli dízelmotorokhoz ajánlott, valamint a legtöbb kipufogógáz-visszavezetéses (EGR), valamint szelektív NOx katalizátoros motorhoz is. Mindazonáltal, a motorgyártók ajánlásait, a kezelési utasításokat és a márkaszervizek ajánlásait figyelembe kell venni, ha kétségek merülnek fel a megfelelő motorolaj kiválasztásakor.

E9
Alacsony szulfáthamú tartalmú, az API CJ-4 kémiai határértékeit és motorfékpadi tesztjeire épülő teljesítményszint (Cummins ISM, Mack T12 és T11 fékpadok), kiegészítve európai fékpadi tesztekkel: OM 501LA, OM 646 fékpadokkal, valamint turbófeltöltő lerakódásteszttel. Az európai gyártók közül egyelőre a Scania és az MAN mutat érdeklődést az új motorolaj kategória irányt, a többiek egyelőre nem tervezik a bevezetését.

Az ACEA európai teljesítményrendszer általános jellemzői:

• Széleskörűen reprezentatív, autógyártókat tömörítő szervezet által megállapított minősítő rendszer.
• A teljesítménykategóriák az európai üzemeltetési viszonyokat jól modellező vizsgálati módszereken alapulnak.
• Kizárólag a szervezet által akkreditált laboratóriumok végezhetnek motorfékpadi minősítéseket.
• A motorolaj forgalmazókat jogi felelősség terheli a feltüntetett teljesítményszintek vonatkozásában.

API

API, American Petroleum Institut : USA-beli kőolajipari intézet, amely a kőolajbányászok, kőolajfinomítók, -kereskedők és -szállítók társulásában működik; a kőolajipar fejlesztését segíti kutatások vezetésével, foglalkozik információk összegyűjtésével és közreadásával, továbbá a kormány és az ipar közötti olyan együttműködésekkel, melyek a kölcsönös érdeklődésük körébe tartoznak. Az API egyik műszaki ténykedése ölt testet az API-motorolaj-osztályozás-ban.

API motorolaj-osztályozás

API motorolaj-osztályozás, v. API Engine Service Categories (korábban API Service Classification), v. SAE teljesítményosztályozás: szikragyújtásos és dízelmotorokhoz a motorolajok minőségi szintjeire vonatkozó kategóriák meghatározása és értékelése, amelyet az API, az SAE és az ASTM közösen alakítottak ki. Az API motorolaj-osztályozás nyitott rendszer, amely lehetővé teszi a motorolajok fejlesztésében és minősítésében elért eredményeknek az osztályozási rendszerbe való bevitelét. Az alábbi táblázat az eddigi osztályokat, ill. kategóriákat mutatja be, másrészt az egyes kategóriákat vizsgálati módszerekkel és értékszámokkal a SAE J 183 szabvány definiálja.

API motorolaj-osztályozási rendszer

“S” jelű olajok, a benzinüzemű motorok kenőanyagai

Benzinüzemű motorolaj kategóriák

SA – Hatályon kívül.
SB – Hatályon kívül.
SC – Hatályon kívül.
SD – Hatályon kívül.
SE – Hatályon kívül.
SF – Hatályon kívül.
SG – Hatályon kívül.
SH – 1997 előtt gyártott motorokhoz. Minden korábbi előírás esetén alkalmazható.
SJ – 2001 előtt gyártott motorokhoz egységesen használható.
SL – 2001-ben életbe lépett, szigorított követelményrendszert kielégítő teljesítményszint kategória. Minden amerikai Otto-motoros járműben alkalmazható.
SM – A jelenleg gyártásban lévő benzinüzemű gépkocsi motorokhoz megfelelő motorolajok teljesítményszintje. Elsősorban a kopásállóság, az alacsony hőmérsékleti folyási képesség és a fokozottabb öregedésállóság terén múlja felül az SL szintet.

“C” jelű olajok, a dízelmotorok kenőanyagai

Dízelüzemű motorolaj kategóriák

CA – Hatályon kívül.
CB – Hatályon kívül.
CC – Hatályon kívül.
CD – Hatályon kívül.
CD II – Hatályon kívül.
CE – Hatályon kívül.
CF – Korábban CD. 1994-ben bevezetett, közepes teljesítményszint feltöltött motorokhoz.
CF-4 – A korábbi API CE kategóriát felváltó közepes teljesítményszint.
CG-4 – 1995-ben bevezetett korszerű kategória az összes korábbi gyártású motortípushoz.
CH-4 – Nagyon magas követelményszintű kategória, a legtöbb jelenlegi amerikai “nehézdízel” motortípushoz alkalmazható. Kiemelt kopásvédelem és koromdiszpergáló képesség jellemzi.
CI-4 – 2002-ben bevezetett kategória, a CH-4 további szigorított motorfékpadi követelményei és új emissziós előírások jellemzik.

Automatikus hajtómű-hidraulikaolaj

Automatikus hajtómű-hidraulikaolaj, ATF: a közlekedési olajok közé sorolható kenőanyagcsoport; a gépjárművek, erőgépek automatikus sebességváltóinak működtetését teszi lehetővé hidraulikus erőátvitel segítségével. Különleges, magas minőségi követelményeket kielégítő termékek tartoznak az automatikus hajtómű-hidraulikaolajok csoportjába: rendkívül jó VT-tulajdonságok (VT tulajdonság: a viszkozitás és a hőmérséklet közötti kapcsolat), esetenként definiált súrlódási tényező, kopásgátló hatás, hosszú élettartam, jó habzási és levegőelválási tulajdonságok, speciális kompatibilitás stb. is a jellemzőik között szerepelnek. Az automatikus hajtómű-hidraulikaolaj definiáló előírásai a gyártóktól származnak.

Az automatikus-hajtómű olajok gépgyártói előírásai

Az automatikus hajtóművek műszaki megoldásai sokszor annyira egyediek, hogy a gépgyártók jó része saját szabvány-előírásaihoz ragaszkodik. Emiatt az ilyen kenőolajok használatánál figyelembe kell venni, hogy a motorolajokra érvényes megállapítás – miszerint a magasabb teljesítményszintű kenőanyaggal teljes mértékben kiváltható az alacsonyabb teljesítményszintű – sok esetben nem alkalmazható. Az egyedi előírások a Ford és GM gyárakon kívül a Mercedes-Benz (DaimlerChrysler), MAN a ZF illetve a Voith cégek nevéhez fűződnek.
Az ATF-ek lényegesebb specifikációit illetve ezek műszaki tartalmának körülbelüli egyezőségét olvashatjuk le a következő táblázatból. Felhívjuk a figyelmet, hogy a hazai Ford és GM előírások alapvetően különböznek egymástól.

CCMC motorolaj-előírások

CCMC, Comité des Constructeurs d’Automobiles du Marché Commun <fr “Közöspiaci Gépkocsiszerkesztők Bizottsága”> nevű szervezet rövidítése, amely 1991-ig működött. Ezután helyét a kibővített, nyitottabb ACEA nevű szervezet vette át.

CCMC motorolaj-előírások: a CCMC európai viszonylatban kívánta megszabni a kívánatos motorolajok kategóriáit és a hozzájuk tartozó követelményrendszert, miután a katonai előírások és az API motorolaj-osztályozás gyakorlatából már megfelelő következtetések levonása lehetővé vált.

DD-adalékok

DD-adalékok: olyan package-adalék, adalékelegy (elsősorban motorolajok előállításához), amely a detergens- és a diszpergens adalékokat kedvező arányban tartalmazza ahhoz, hogy vele adott teljesítményszintű motorolajokat állíthassanak elő. Igen fontosak a motortisztaság, az iszap és más motor lerakódások megelőzése miatt.

Emulzió

Emulzió: olyan diszperz rendszer, amelyben mind a diszpergált részecskék méretei, mind a folytonos közegfolyadékban diszpergált részecskék között mérhető távolságok nagysága a kolloid méreteknél nagyobb (>1 mikrométer). emulziót alkotó folyadékok egymásban nem oldódnak, ezért a létrehozott emulzió megszüntetésére törekednek. Ennek megakadályozására alkalmas vegyületeket, emulgátorokat használnak. Az emulziók általában tejszerűek v. zavaros megjelenésűek. Leggyakrabban az olaj és a víz közötti diszperz rendszerek képeznek emulziót. Ha a diszperz rész az olaj, a közeg pedig víz, akkor olaj emulziója a vízben, O/V emulzióról, ha az olaj képezi a folytonos fázist, amelyben a víz van eloszlatva, akkor V/O emulzióról, v. invert emulzióról beszélünk. A kenéstechnikában, főleg a fémmegmunkálásnál, az O/V típusú emulziókkal találkozunk (HKF), ahol a víz/olaj arányt a megmunkálásnál szükséges hűtési és kenési igény viszonya szerint lehet beállítani. Az invert emulzió olyan helyeken jön számításba, ahol a kenésre, a felület tartós bevonására van szükség (tűzálló hidraulikaolaj, rozsdavédelem). Bizonyos kenési helyeken (belső égésű motor, turbina) az emulzió nemkívánatos jelenség, ezért a kenőolajnak a vízből való gyors elkülönülése követelmény; az ilyen helyeken használt kenőolajokban a használat során keletkező termékek okozhatnak nemkívánatos emulziót, ezért is szükséges meghatározott paraméterek elérése esetén az olajok lecserélése.

Emulgátor, emulgeálás <lat>: segédanyag (v. adalék), amely az emulzió állandóságát növeli és jellegét befolyásolja. Az olaj-víz emulziós rendszerekhez gyakran használt emulgátorok a fémszappanok, bizonyos állati és növényi olajok, s általában olyan vegyületek, amelyek molekuláikban rövid, vízoldható, poláris, hidrofil csoportot és hosszú, olajoldható, apoláris, oleofil csoportot tartalmaznak. Az emulgátorok a két folyadék határfelületén irányítottan helyezkednek el, ott abszorbeálódnak, orientált adszorpció, csökkentik a felületi feszültséget és ezzel segítik, hogy a diszpergált részecskék a közegben való szétoszlatott állapotban stabilan megmaradjanak.

Fémmegmunkálás

Fémmegmunkálási segédanyagok, FMS: a fémmegmunkálás során alkalmazott, technológiát elősegítő, többnyire vegyipari készítmények összefoglaló neve. Elkülöníthetők közülük a hűtő-kenő folyadékok (HKF), felületkezelők, rendszertisztítók és az átmeneti korrózióvédő anyagok.

Fémmegmunkálás: a fémből készült gépelemek, szerkezetek előállításához alkalmazott technológiai műveletek gyűjtőneve. A fémmegmunkáláshoz alakítandó munkadarab, szerszámgép (pl. fúrógép, esztergapad, hengerszék, stb.) és szerszám (pl. fúró, kés, stb.), illetve a velük végzendő célirányos tevékenység (a mozgás) szükséges. A munkadarab alakításának módja szerint a fémmegmunkálás két fő típusa különböztethető meg: forgácsoló megmunkálás és a forgácsmentes (vagy képlékeny) alakítás.

Felületkezelő anyagok
Felületkezelő anyagok: a FMS egyik csoportjába tartozó anyagok gyűjtőneve. Ide tartoznak a pácoló- a foszfatáló-, a bevonatképző- és a lemosószerek.

Rendszertisztítók: a FMS csoportját képezik; feladatuk a kifáradt, fertőződött HKF-tól megtisztítani az egész rendszert (tároló, vezetékek, szivattyúk szerszámgépek, stb.), mielőtt friss, új hűtő-kenő folyadékokkal töltenék fel azt.

Korróziógátló anyagok, korrózióvédő anyagok: olyan anyagok (olajok, zsírok, paszták, stb.), amelyekkel vékony rétegben bevonva a korrózióra hajlamos felületeket a környezet (főleg a levegő) nedvességétől és oxidációs hatásától és más korróziós hatástól – átmenetileg – megvédik.

Hajtóműolajok

Hajtóműolajok: GL, Gear Lubricants <ang> Getriebeöle <ném>: a hajtómű-fogaskerékrendszerek kenésére szolgáló kenőolajok gyűjtőneve. A velük szemben támasztott általános követelmények: a súrlódó felületek kopásának csökkentése, a súrlódási energiaveszteségek csökkentése, a mozgás során keletkezett hő elvezetése, a korrózió akadályozása, a zaj, a mozgások és a lökésszerű igénybevétel károsító hatásának csökkentése, a szennyezések, kopástermékek felvétele és azoknak a súrlódó felületektől távoltartása stb. A hajtóműolajokat felhasználási területük alapján megkülönböztetik, és eltérő igények figyelembevételével külön osztályozási rendszerekbe sorolják: A közlekedési hajtóműolajok teljesítményszint szerint az API GL osztályokba (1.táblázat), viszkozitásuk alapján pedig az SAE J. 306. sz. szabvány megfelelő osztályaiba (2.táblázat) sorolandók. Az 1980-as évektől kezdődően az ún. többfokozatú hajtóműolajok is értelmezhetővé váltak s alkalmazásuk gyorsan elterjedt (hazánkban is). Az ide nem sorolható többi fogaskerekes hajtóműrendszer kenésére az ipari hajtóműolajokat, az ISO C-jelű (ISO 6743-6) termékeket a nyitott áthajtóművekhez pedig a szóró-tapadó kenőanyagokat alkalmazzák.

1. táblázat
Az API-hajtóműolaj-osztályozás

2. táblázat
A hajtóműolajok SAE-osztályozása viszkozitásuk szerint*

* SAE J 306 (1990.évi kiadás), kiegészítve a MIL L 2105 D által a többfokozatúakkal
** Brookfield-viszkozitás (ASTM D 2983)

Hidraulikaolajok

Hidraulikaolajok, hidraulikus munkafolyadékok: a hidraulikus erőátvitel közegenként alkalmazott folyadékok gyűjtőneve, melyek lehetnek kőolajtermékek, szintetikus folyadékok, glikolelegyek ill. emulziók, sőt víz is. A hidraulikaolajokkal szemben támasztott főbb követelmények: optimális viszkozitás és az adott felhasználási körülmények (berendezés, hőmérséklet stb.) között, jó VT (viszkozitás-hőmérséklet) tulajdonságok, kopásgátló hatás, jó oxidációs stabilitás, rozsdagátló és habzásgátló hatás, jó elválóképesség levegőtől – a legtöbb esetben a víztől is, jó folyáspont, tömítőanyagokkal való jó összeférhetőség stb. Az emulziókat, továbbá a szintetikus folyadékokat (foszfátészterek, glikol-olajok) tűzálló hidraulikaolajokként (nehezen gyulladó hidraulikaolajok) alkalmazzák. Csoportosításuk az ISO 6743-4, ill. a DIN 51524 előírás szerint történhet (lásd a táblázatban).

A hidraulikus munkafolyadékok osztályozása. ISO 6743-4 (DIN 51524)

Könnyen gyulladó hidraulikaolajok

Nehezen gyulladó hidraulikus olajok

Környezetkímélő termékek

Nem gyulladó hidraulikus folyadék

Hűtő-kenő folyadékok

Hűtő-kenő folyadékok, HKF: a fémmegmunkálási segédanyagok (FMS) legfontosabb csoportját képezik, ezért gyakran azzal azonos kategóriaként említik. Ide sorolhatók az adalékolt kőolaj eredetű termékek, a koncentrátumok és egyes szintetikus termékek is. Csoportosításuk az ISO 6743/7 szabvány szerint történhet (lásd a táblázatban). A hűtés és a kenés a fémalakításban ellentétes követelmény: általában a nagyobb hűtésigény a kenőhatásról való bizonyos fokú kényszerű lemondást jelenti és fordítva is. A víz a legjobban hűtő közeg, de kenőhatása kisebb, mint a kis viszkozitású (szénhidrogén) kenőolajé. Az emulziók, mikroemulziók közbülső helyet foglalnak el. A hűtő-kenő folyadékokkal szembeni főbb követelmények:

• biztosítsa a technológiai folyamat által megkívánt (alacsony) súrlódást;
• megkívánt hűtőhatása legyen;
• csökkentse a kopást;
• könnyítse az alakítási folyamatot, elősegítve jó felületi minőség elérését;
• védje a szerszámot és a munkadarabot a légköri és a bakteriális korrózióval szemben;
• felhasználás során (víz-keménység-, pH- és hőmérséklet-változások esetén ) és tárolás közben is stabil (szétválás nélküli)
• maradjon;
• megfelelő higiénia esetén egészségre ártalmatlan legyen;
• környezetkímélő legyen;
• habzásmentes legyen stb.

Hűtő-kenő folyadékok csoportosítása. ISO 6743/7.

Ipari olajok

Ipari olajok: elnevezés a kenőolajok olyan csoportjának megkülönböztetésére, amelyet nem a közlekedés területén használnak fel. A további rendszerezésre a felhasználás pontosabb megnevezése (géptípus, v. iparág) ad lehetőséget: műszer-, szerszámgép-, turbina-, hidraulika-, kompresszor-, hűtőgép-, hajtóműolaj, stb., ill. gépipari-, villamosipari-, textilipari-, vegyipari-, gyógyászati-, élelmiszeripari olajok, stb. (ISO-osztályozás, 1. táblázat). Az osztályozás másik, döntő szempontja a viszkozitás. (2. táblázat).

1. táblázat
ISO-osztályozás a kenőanyagok, az ipari olajok és a hasonló termékek alkalmazási területei szerint (ISO 6743-0)

2. táblázat
Az ipari olajok ISO-osztályozása viszkozitásuk szerint

Kenőzsírok

Kenőzsírok, gépzsírok: a környezeti, illetve az üzemelési hőmérsékleten alaktartó (konzisztens), képlékeny kenőanyagok, oleogélek gyűjtőneve, amelyeknek fő tömegét valamilyen kenőolaj, és valamilyen “sűrítő” képezi. A kenőolaj többnyire finomított kőolajszármazék, de lehet szintetikus olaj is. A gélképző vagy sűrítő a konzisztens tulajdonság kialakításához szükséges. Gélképzőként elsősorban a zsírsavak fémsóit (az utóbbi időben leggyakrabban az Al-, Ca- és Li-sókat), vagyis a fémszappanokat alkalmazzák. Ezek a szappanbázisú zsírok. Elterjedt sűrítők még a szappanok és a kis móltömegű vegyületekkel alkotott komplexeik – ezek a komplex (bázisú) kenőzsírok. Szappanmentes kenőzsírok is jól alkalmazhatók bizonyos helyeken, amelyekben a gélképző vmilyen szervetlen anyag (szilikagél, bentonit, stb.) vagy szerves vegyület (polietilén, polipropilén, polikarbamid, stb.). A kenőzsírok kenés szempontjából meghatározó tulajdonságai egyrészt a döntő hányadot képviselő olajfázis minősége (főképp a viszkozitása), másrészt a zsírkenés, a felhasználás szerinti legfontosabb tulajdonsága a penetráció, amely a konzisztencia szerinti osztályozás (NLGI osztályozás 1.táblázat) alapját is képezi; továbbá fontos, hogy a gélszerkezete a mechanikai-, a hőmérsékleti-, és a vízzel szembeni igénybevétel során megfelelően stabil maradjon. A kenőzsírok alkalmazását speciális tulajdonságai (pl. az, hogy a konzisztens szerkezet miatt nem folyik ki) teszik lehetővé a gördülőcsapágyak, gömbcsuklók, rugók stb. helyek megfelelő kenésére. A kellően stabil kenőzsírokkal, zárt rendszerben a long life (hosszú időtartamú), sőt a life time (élettartam)-kenés is megvalósítható.

1. táblázat
A kenőzsírok NLGI-konzisztencia fokozatai

SAE

SAE, Society of Automative Engineers; az Egyesült Államokban létesült gépjárműmérnök-egyesület névbetűi. Ez a szervezet számos US gépkocsi- és repülési szabványt alkotott, amelyek közül kiemelkedőek a motorolajokra kidolgozott viszkozitásosztályozási rendszerek.

SAE – teljesítményosztályozás: API-motorolaj-osztályozás

SAE viszkozitásosztályozás motorolajokra: a motorolajokat viszkozitási tulajdonságaik alapján a SAE J 300 szabvány alapján sorolják be (táblázat). Az első osztályozási rendszerek csupán a 210 0F-en mért kinematikus viszkozitások (ASTM D 445) alapján tettek különbséget a motorolajok között. 1967-ben bevezették a 0 0F-en mérhető viszkozitásértékeket; ehhez meg kellett választani a hideg forgattyúház kürölményeit utánzó módszert, s bevezették a CCS-vizsgálatot (ASTM D 2602), majd – az SI által elfogadott Celsius-skála alkalmazására törekedve – az 1970-es évekre egyrészt a -18 0C-on (cP = mPa.s), másrészt a 100 0C-on az ASTM D455 szerint mért viszkozitás (cSt = mm2s-1) volt az osztályozás bázisa. Ha a 0 0F-en, ill. a -18 0C-on mért érték is előírt (a téli alkalmazású olajok esetén), akkor a számjelzésekhez a W betű (winter = téli) is bekerült. A csak 100 0C-on mért viszkozitással definiált olajok mellett nincs betűjelzés. A ’70-es évektől a motorolajok minőségének ugrásszerű javulása, viszkozitásban a VT-tulajdonságok javulása azt eredményezte, hogy viszkozitásuk egynél több osztály követelményeit is képes volt egyidejűleg kielégíteni; ezeket többfokozatú motorolajok-nak nevezték, két fokozatjelzéssel látták el (pl. SAE 10W-40), amely azt jelenti, hogy a termék viszkozitása a SAE 10W, a SAE 40 és a közöttük lévő osztályok (15W, 20W, 25W, 20, 30) követelményeit is kielégíti. A további fejlődés során bővült a viszkozitási osztályok száma a kezdeti 7-ről a jelenlegi 12-re, másrészt az egyes osztályokkal szemben támasztott követelmények is kiegészültek, ill. módosultak. A hidegtulajdonságok pontosítására bevették a szivattyúzhatósági határhőmérséklet határértékeit. A magas hőmérsékletű üzemelés üzembiztonsága miatt bevezették és megkötötték a 150 0C-on és 106 s-1 sebességi gradiens mellett mért (HTHS) minimális viszkozitási értékeket is. A legújabb módosítási javaslat (1995) a szivattyúzási határok módosítására (a b-megjegyzésre) vonatkozik úgy, hogy maximum 60 000 mPa-s viszkozitáshatárt kötne ki, de minden fokozatnál 5 0C-kal alacsonyabb hőmérsékleten mérve.

A motorolajok SAE szerinti viszkozitás osztályozása*

*SAE J300 (1993, márc.)
**0W-40, 5W-40, és 10W-40 fokozatúaknál
***15W-40, 20W-40, 25W-40 és 40 fokozatúaknál
a ASTM D 5293
b ASTM D 4684
c ASTM D 445

Kenőanyagok

Kenőanyagok: az egymáson elmozduló felületek közvetlen érintkezését gátló kenéshez, vagyis a súrlódás és a kopás csökkentése érdekében alkalmazott anyagok gyűjtőneve. Csoportosításuk többféle szempont alapján történhet:

Halmazállapotuk szerint a kenőanyagok lehetnek gázneműek, folyadékok, félfolyadékok vagy konzisztens vagy szilárd anyagok. A gáznemű kenőanyagokkal való kenés, a gázkenés csak a különleges esetekben valósítható meg. Legelterjedtebbek a folyékony kenőanyagok: a kenőolajok és az emulzió-k, továbbá esetenként a víz, a glicerin, a TEA stb. A konzisztens kenőanyagok vagy kenőzsírok fontos szerepet töltenek be, de alkalmazásuk jelentősen visszaszorult. Különleges esetekben a szilárd kenőanyagok (a MoS2, a grafit, PTFE, fehéranyag-ok, stb.) alkalmazása kerülhet előtérbe.

Eredetük szerint a kenőanyagok jelentős hányada természetes eredetű, vagyis kőolajszármazék, növényi v. állati zsiradék, stb.; különleges igénybevételi helyeken egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a szintetikus kenőanyagok.

Felhasználási ágazat szerint beszélhetünk közlekedési-, mezőgazdasági-, ipari- (ezen belül bányászati, gépipari, villamosipari, élelmiszeripari, gyógyászati, stb.) kenőanyagokról. (Önkényes besorolás.)

Az alkalmazott gépi berendezés szerint motor-, hajtómű-, hidraulika-, kompresszor-, stb. kenőanyag különböztethető meg.

Teljesítményszint

Teljesítményszint. kategória, osztály: a motorolajok (és hajtóműolajok) osztályozási szempontjaira korábban alkalmazott angol kifejezés – performance level – fordítása: később az “engine service classification”, majd az “engine service categories” kifejezéseket alkalmazták ugyanerre a fogalomkörre (API-motorolaj-osztályozás).

Turbinaolajok

Turbinaolajok: hőerőgépek, gáz-, gőz-, és vízturbinák cirkulációs kenőanyagai. Kiváló minőségű, rozsda- és oxidációgátló tulajdonságokkal rendelkező kenőolajok. Osztályozásuk az ISO/DP 6743/5 szabvány szerint történik. A TS jelű gőz- és a TG jelű gáz-turbinaolajok csoportjai, mellett a TH jelű vízgép és TA jelű repülőgép kenőanyagok az igénybevételi szintjük és a tűzállóságuk szerint további besorolással rendelkeznek. Ismeretesek a vezető hőerőgépgyártók (Alstom, Siemens, General Electric, Solar, stb.) szigorú követelményei is. A Turbinaolajok hosszú élettartalmuk miatt más cirkulációs olajrendszerekben is gyakran használatosak.

Viszkozitás

Viszkozitás <lat>: belső súrlódás, az áramló testek (közegek) belsejében, az elmozdulással szemben fellépő nyíróerő. Newton törvénye alapján definiálható (newtoni folyadék). Az áramló folyadék sebesség-vektoraival párhuzamos felületek mentén ébredő csúsztató feszültség – amely a nyíróerő felület-egységre eső értéke – arányos a sebesség-gradienssel, vagyis az imént definiált felületek normálvektorának hatásvonalában mérhető sebesség-változás hossz-egységre eső értékével. Az arányossági tényezőt a folyadék dinamikai viszkozitásának nevezzük. SI mértékegysége a Pa.s. Korábbi mértékegysége a P (poise) volt, 1 Pa.s = 10 P. A műszaki gyakorlatban kisebb egysége, a centipose (cP) használatos. Számszerűen 1 cP = 1 mPa.s.